Minden macska külön személyiség – Önkéntesként segíthetjük őket

 Mióta az eszemet tudom, imádom a macskákat. Szerintem a világ legklasszabb állatai, és igyekszem ezt az állításomat mások szívébe is átültetni. Éppen emiatt a szeretet miatt aggaszt annyira nagyon, ami velük történik. Magyarországon ugyanis a becslések szerint három millió cica kóborol az utcákon és számuk minden évben egyre csak nő. Ezek a számok döbbenetesen magasak, mégsem foglalkozunk vele eleget. Mit tehetünk, hogyan segíthetjük a legjobban őket, kihez fordulhatunk? Erről beszélgettem Pintér Bernadettel, a Magyar Macskavédő Alapítvány önkéntesével.

Fotó: Canva.com

 

 A macskákat régóta körbelengi az a mítosz, mely szerint öntörvényű, antiszociális lények. Talán ennek is köszönhető, hogy sokan megfeledkeznek róluk. Kevesebb figyelmet kapnak az érdekeik, mint a kutyákéi – természetesen a kutyák esetében is van még hová fejlődni. Az információhiány és a téves hiedelmek pedig odáig vezettek, hogy rengetek macskakolónia él az országban, otthontalanul, éhezve. Szerencsére azonban vannak olyan elhivatott alapítványok és civil emberek, akik idejüket és energiájukat nem kímélve azon dolgoznak, hogy minden cica minőségi életet élhessen, a nem kívánt szaporulat pedig csökkenjen.

Milyen a macskák sorsa ma Magyarországon?

Azt gondolom, hogy nagyon sokan haszontalan állatnak látják őket. Főleg vidéken a macska nem mindenkinél számít, inkább csak elvan. Ha nem jön haza, nem jön, etetjük, amíg megvan. Mi az alapítványnál próbálunk tenni ellene, de azt látom, hogy nem tudjuk a fejekben ezt a téves hiedelmet megváltoztatni könnyedén. Ez is mint sok minden otthonról jön, sokan onnan hozzák a hozzáállásukat. Én is otthonról hozom a cicaszeretetet. Ha már a szülő úgy áll hozzá, hogy fúj, macska, akkor sokszor nehéz az ilyen gyereket felnőttként másfelé irányítani. Talán az iskolákban nagyobb hangsúlyt lehetne a felelős állattartásra fektetni. Be lehetne hívni alapítványokat órákra, kicsit megismertetni a cicákkal a gyerekeket. Ebben látom, hogy lehetne fejlődni, mert sok embernek rossz dolgok vannak tévesen a fejükben a macskákról. Az információhiány pedig nagyon káros rájuk nézve. De azért szerencsére kezd a macskatartás kultúrája itthon is fejlődni.

Hogyan kerülnek az utcáról a végleges otthonokba a cicák?

Országszerte több helyen vannak önkénteseink, akik segítenek a befogásukban. Általában azokat a kolóniákat figyeljük, amelyekről tudjuk, hogy nincs otthonuk. Vannak speciális csapdák, amikbe be kell csalogatni a cicákat. Vagy hozzám elhozza az önkéntes, aki befogta, vagy én is kint vagyok terepen. Ezeket a cicákat ezután ivartalanításra visszük partner orvosokhoz, és ha szelídíthetőek, akkor felmerül a gazdásítás lehetősége. Sajnos azonban nem mindegyiküknél áll fenn ez a lehetőség. Volt nálam nem rég egy gyönyörű vörös nőstény cica, vele egy hónapig próbálkoztunk, hogy örökbe adható legyen, de nagyon félt, így visszaengedtük oda, ahol befogták. Tökéletesen visszahelyezkedett a saját környezetébe. Vannak cicák, akik nem tudják megszokni az emberek közelségét.

Menhelyek helyett az önkéntesek otthonaiban várják a cicák, hogy rájuk találjon a végleges gazdi. Mennyi ideig maradnak ott és milyen ellátást igényelnek?

Mi általában csak ivartalanítást végzünk, így abból hamar felépülnek. Az elhelyezésük pedig nálam úgy néz ki, hogy a lakásomban van egy kis szoba elkülönítve a számukra, ha vadak és nem lehet őket örökbe adni, akkor itt maradnak addig, míg vissza nem engedjük őket oda, ahol befogták. Ha azonban  gazdira várnak, akkor kiengedem őket a lakás többi részébe, hogy ismerkedjen a benti élettel.

Hogyan dől el, melyik cica, milyen otthont keres?

Három saját cicám van, akikkel egyébként nem szoktam mindegyik befogott cicát összeengedni, mert vigyázni kell a betegségekkel vagy a viselkedésükkel. De volt olyan cica, akit összeengedtem velük, és ebből már látni lehetett, mennyire jön ki a többiekkel, de mivel kolóniákból vannak mentve, így általában jól viszonyulnak más cicákhoz. Ezek már sokat elárulnak a természetükről. Van kutyus is itthon, néha ő is beszagol az elkülönített szobába és az is nagy segítség. Volt egy kis kandúr cica nálam megőrzésre, akit összeengedtem a többi cicámmal és a kutyával is. Pár óra múlva már a vizslánkkal összebújva aludt. Nyilván őket már úgy hirdetjük, hogy kutya kompatibilis és más cicákkal is toleráns, megkönnyítve a folyamatot.

Fotó: Canva.com

Miután ivartalanítva vannak és örökbe adhatónak bizonyulnak, mi a további sorsuk? Hogyan találhatunk rájuk?

A közösségi oldalunkon és az erre a célra létrehozott cicaorokbefogadas.hu oldalon szoktuk meghirdeti őket. Ide egyébként más is feltölthet hirdetést örökbe adásra szánt cicáról. Bemutatkozó levelek alapján eldöntjük, ki lehet a leendő gazdi, aki ezután eljön, beszélgetünk vele, találkozik a cicával, megnézzük, hogyan viszonyul hozzá, és ha úgy döntünk, hogy alkalmas lenne, akkor általában mi visszük házhoz a cicát, és ekkor megnézzük azt is, hogy milyen körülmények közé adjuk. Van egy örökbefogadási szerződésünk, amitől először meg szoktak ijedni, de csupán a felelős macskatartás alapjait tartalmazza: kölyök cica esetén ivartalanítási, emellett oltási és benti tartás kötelezettséget foglal magában, illetve azt, hogy ha meggondolja magát a későbbiek folyamán az illető, vagy bármi probléma van, akkor mi visszavesszük a cicát. Ezzel is megelőzzük, hogy ne az utcára tegye őt ki a gazdi. Örökbefogadás után is tartjuk a kapcsolatot. Ha segítségre vagy tanácsra szorulnak, akkor beszélünk a gazdikkal. Sokszor küldenek képet a cicáról, hogy hogy van. Szerencsére jó emberekhez kerülnek, akik az örökbefogadás után is bizalommal fordulnak hozzánk.

Az utcáról bekerülve, nyilván előfordul, hogy az ivartalanításon kívül kisebb kezelésekre is sor kerül. Ebben is képzettnek kell lenni önkéntesként?

Azok a macskák, akik hozzánk kerülnek, a nyolcvan százalékuk vad, mivel az utcán élnek. Így velük óvatosan kell bánni, hiszen egy védekező macska veszélyes is tud lenni. Általában azonban az ivartalanítás utáni lábadozást kell megvárni, de előfordult olyan is, hogy négy mentett kiscicát fogadtam be, akik nagyon betegek voltak. Állatorvosi javaslat után kaptam gyógyszereket, reggel korán keltem, mind a négynek beadtam az orvosságot, munka után ismét. Szerencsére hamar rendbe jöttek, hárman gazdira is találtak. A negyediket pedig megtartottam, mert annyira jól kijött a meglévő cicáimmal. Akik közül az egyik szintén az alapítvány útján került hozzám.

Sokak fejében megfordulhat, hogy  szeretnének segíteni, de nem tudnak befogadni cicát. Mit tehetünk ilyenkor?

Ők is lehetnek önkéntesek, szállításban vagy csapdázásban segíthetnek. A régiókban folyamatosan keresik az embereket, minden segítség jól jön. Ha pedig aktívan nem tehetik akár egy kávé árával támogathatják havonta a kóborkákat. Sok kicsi sokra megy.

Ha kolóniákat nem is, de egy-egy kóbor cicát, már mindenki látott. Mik a teendők ilyen esetben?

Az elsődleges megoldás az lenne, hogy ki kellene deríteni, kihez tartozik, ha valóban kóbor, akkor pedig ivartalanítani. Persze segítség az etetés is, sok önkéntesünk teszi az ország különböző pontján, de az ivartalanítás a leghatékonyabb megoldás. Felveszik velünk a kapcsolatot és segítünk.
Tavaly vállaltam először befogadást és azóta körülbelül ötven-hatvan macska fordult meg nálam. Kemény belegondolni, hogy ennek a számnak a nagy része nőstény cica volt és mennyi fájdalomtól kíméltük meg őket és a születendő kiscicákat is.

Az ivartalanítás a legnagyobb segítség, amit megtehetünk a macskákért, hiszen nem csak a szaporulat megállításáról van szó, hanem különböző betegségek is kivédhetők általa. Nőstényeknél a gennyes méhgyulladás, a daganatok mind elkerülhetőek, ha ivartalanított a cica. És a kandúrok esetében se feledkezzünk meg róla! Ők ugyan nem fognak beállítani hiányában kiscicákkal, viszont sokkal nyugodtabbak lesznek, melynek eredményeként nem mászkálnak el otthonról, nem keverednek bajba és nem kapnak el betegségeket, melyek a verekedés során kerülnek a vérükbe.
A felelős állattartás gyerekkorban kezdődik, de sohasem késő elkezdeni. Keressünk hozzánk közel lévő szervezeteket, többségük örömmel fogadja az önkénteseket! Figyeljünk a környezetünkben élő állatokra, nem csak a sajátunkra, hanem azokra is, akiknek nincs otthonuk! Mert miden élet megérdemel egy esélyt.