6 tulajdonság, amelytől az introvertáltak vonzóvá válnak

Introvertáltként elég sokszor ér bennünket kritika. A társadalom inkább az extrovertált tulajdonságokat preferálja, így a csendes, magányra vágyó, visszavonuló emberekkel sokan nem tudnak mit kezdeni. Mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nem minden kritika igaz, és a személyiségünket ért támadás olykor alaptalan. Sokaknak igen is vonzóak lehetnek azok a tulajdonságok, amelyekkel mi, introvertáltak rendelkezünk.

Fotó: Canva.com

 

Az, hogy kit kedvelünk és kit kevésbé, nem csupán azon múlik, hogy az illető extrovertált vagy éppen introvertált (vagy egyik sem és ambivertált), mégis fontos faktor. Míg egyes extrok a szintén extrovertáltabb személyekhez vonzódnak, és ugyan így lehetnek ezzel az introvertáltak is, hogy a hozzájuk hasonlóakat részesítik előnyben, addig az is előfordul, hogy a skála másik oldalán tartózkodók közül tartunk valakit nagyon vonzónak.
És itt nem csak párkapcsolati értelemben beszélünk vonzalomról, hanem bármilyen értelemben.

Nézzük meg, minket introvertáltakat mi tesz vonzóvá mások szemében!

Öntudatosság

Az introvertált személyekre nagyon jellemző tulajdonság, hogy öntudatosak. Keresik, hogy kik ők, hol a helyük a világban és miben tudnának kiteljesedni. Fontos számukra, hogy megértsék a belső motiváltságukat és ismerjék a hibáikat ugyanúgy, mint ahogyan az erősségeiket. Ennek érdekében sokat olvasnak pszichológiai,önsegítő és önismereti könyveket, töltenek ki teszteket és figyelik, elemzik magukat.
Ez az öntudatosság pedig vonzóvá válhat mások szemében, hiszen, ha tudjuk, kik vagyunk, mi a dolgunk az életben, merre akarunk haladni, ahelyett, hogy csak sodródnánk az élettel, magabiztosnak tűnünk. A magabiztosság pedig olyan tulajdonság, legyen szó extro vagy intro emberről, amely vonzza a tekintetet. Evolúciós késztetésünk, hogy a magabiztos személyekre figyelünk. 

 

Empátia

Az egyik leginkább intro jellemző a mások érzésének és helyzetének erős átélő képessége. Ez ösztönösen feltör minden introvertáltban, akár szereti önmagában, akár nem.
Miért ne szeretnénk?
Mert nem mindenki tud vele mit kezdeni, még akkor sem, ha veleszületett tulajdonsága és olyan szorosan hozzátartozik a lényéhez, mint az, hogy milyen a hangja vagy a szeme színe.
Empatikusnak lenni olykor fárasztó. Nem akarsz mindent átérezni, mindenki hangulatát magadra venni, de amíg meg nem tanulod, hogyan barikádozd el a lelked, addig magával rántanak az érzelmek.
Erre – mármint a tudatos elhatárolódásra – azért van szükség, mert ha teljesen bedarál az érzelmi hullám, akkor nem tudsz segíteni, és a saját esetleges gondjaidat is nagyobbnak éled meg. Hiszen már más gondjain is agyaltál, elfogyott az energia.
Viszont, amikor tudod, hogy az empátiád hogyan használd és azt is, hogy empatikusnak lenni nem gyengeség, akkor vonzóvá válsz mások szemében, hiszen tudják, hozzád bátran fordulhatnak.

Rejtélyesség

Nem szándékosan, de van bennünk egy csepp rejtély. Ez nekünk nem tűnik fel, mi tesszük, ahogy kényelmes, de kívülállók gyakran kiemelik ezt. Habár szeretünk mély dolgokról és őszintén beszélni, mégis marad egy csepp, amit senkinek nem mesélünk el. Van egy oldalunk, amely örökre rejtve marad mások előtt. Ráadásul, azzal, hogy ennyire képesek vagyunk másokra hangolódni azt “üzenjük” főleg az extroknak, akiknek nem ennyire evidens ez a képesség, mint nekünk, hogy valami magasabb tudás birtokában vagyunk, szinte már misztikus szinten.

Sebezhetőség

Egy világban, ahol folyamatosan az ömlik ránk, hogy erősnek kell lenni és bármi történik, poroljuk le magunkat és menjünk tovább, nincs idő padlón lenni, a sebezhetőség érték. Ezzel pedig nem mindenki rendelkezik. Introvertáltaknak könnyebb dolguk van. Mivel a légy mindig erős és nagymenő szemlélet az extrovertált tulajdonságokból merít – bár egészségtelenül felnagyítva és eltorzítva olykor – nekik nehéz a gyenge oldalukat mutatni. Egy intro hamarabb felfedi, hogy van, ami fáj, persze nem akárki előtt. Merj sebezhető lenni, mert a félelmed, hogy elijesztesz mást, nem valós. Az embereket vonzza az, ha látják, másnak is lehetnek rosszabb pillanatai és nincsenek egyedül.

Őszinteség

Nyíltnak lenni nemes erény, viszont nem mindegy, mikor és mennyire vagyunk azok. Ha van itt olyan extrovertált, aki olvassa ezt a cikket – helló – ne vegye sértésnek a következő részt. De, közülük sokkal többen kerülnek ki azok, akiknek felszínes “baráti” kapcsolataik vannak. Mivel vagy nem tudják, hogyan legyenek bensőségesek másokkal, vagy ha tudják sem merik megtenni, így gyakran elmaradnak az őszinte, mély beszélgetések. Nem alakul ki olyan kapocs, amelyben az őszinteség megengedett és hasznos.
Persze durván, bántás gyanánt bárki odavághat a másik fejéhez akármit, de azt nem őszinteségnek célszerű nevezni, hanem haragnak.
És ugyan ez a blog az introvertáltak közössége, szeretjük az extrovertáltakat is.

Introvertáltként, mivel azt keresed magadban, a világban, másokban, hogy ki és mi a cél, őszinte tudsz lenni. Nem szereted az ámítást. Tudod, mit érzel, mit gondolsz, mert szoros kapcsolatban állsz az érzelmeiddel és a gondolataiddal. És ezt az őszinteséget mástól is elvárod.

Jó hallgatóság

Ismerős az a szitu, amikor órákon át beszélsz valakivel, ő bőszen bólogat mégis úgy érzed, semmit nem fogott fel abból, amit elmeséltél? Egy introval ilyen problémád nem lesz. Az egyik legirigyeltebb és legvonzóbb tulajdonság bennük, hogy kiválóan megértenek és nem vágnak a szavadba. Nem csupán jól neveltségből bólogatnak vagy reagálnak a mondandódra, hanem őszintén és kíváncsian figyelik minden szavad. Az érzéseid, a gesztikulálásod, a testbeszéded, sőt még a hallgatásodat is értik és értékelik.

Akár tudatában vagy a nyerő tulajdonságaidnak, akár nem, benned is ott rejlenek. És a kellő önismerettel felszínre hozhatod és a javadra fordíthatod.